Milyen sivatag? Hiszen ez egy virágos rét!

A sivatagon át is vezet út. De mi (…) azt akarjuk, hogy az ember ne úgy járja végig élete útját, mintha sivatagon menne át, hanem virágos réteken – mondta Kodály Zoltán arról, hogy mit is adhat az embernek a zene. Azt már mi tesszük hozzá: a zene csakúgy, mint bármely más művészeti ág.

Cered, ez az egyébként sem unalmas palóc falucska pár napra egy nagyon-nagyon virágos rétté változik. Bőséggel kínál élményt, szépséget, élvezetet, de egyúttal akár elmélyülést, csendet is. Zenét is, természetesen, és sok mást is. Közel sem csak annak, aki egyébként sivatagon vág át nap nap után. De neki is.

A Ceredi Nemzetközi Művésztelep valami olyasmi, mint amikor azok a bizonyos rétek a legpompázatosabb virágos arcukat mutatják. Amikor tobzódik az élet, a szépség, amikor gondolat, érzés, szándék, mondanivaló sző át mindent. Egyszerre felbolydul és lecsendesedik a falu, és mikor a művészet nem afféle „dísz a valóságon”, hanem maga a mindent körbeölelő valóság. Amikor a létezés formájává nemesedik a formák létezése.

S mindennek a záróakkordja – egyszerre érces dúr és lágyan áramló moll – az ArtPiknik. A nap, amikor végleges alakjába szilárdul a művésztelep napjainak minden mozzanata, terméke és termése. Igen, megszilárdul, de nem megdermed, nem kővé merevedik. Sokkal inkább az állandóság és az örök érvény és örök érték felé tesz egy újabb lépést. A legvirágosabb réten.

Sétálj velünk te is – és ne csak képzeletben ezen a virágoktól hemzsegő réten, hiszen Cered és a ceredi ArtPiknik téged is vár, neked is tartogat élményt és érzést. Hagyd, hogy magával ragadjon – gyere!