A kreativitás szabadsága – Claudia Martins művészettörténész írása
Ceredre indultam – ez egy pici falu Észak-Magyarországon –, hogy egy meghívásnak tegyek eleget és tapasztalatokat gyűjtsek, de mivel nem tudtam, mi vár rám, izgatottan szálltam be a kocsiba. Nem sokkal megérkezésem előtt vékony szerpentinen kanyarogtam fölfelé egy sűrű erdő közepén, amikor hirtelen kinyílt a táj és pillanatok alatt csodálatosan lágy, aranyzöld dombok váltották fel a sötétséget. Ám utamnak nemcsak a táj megcsodálása volt célja, hanem hogy a ceredi művésztelepet megismerjem. Pár órával megelőztem a többi művész érkezesét, és a délelőtt folyamán egyre inkább az az érzésem támadt, hogy sokáig maradnom kellene…
A helyszín és környéke az utolsó előkészületek miatt kissé még hektikus volt, mielőtt a kapuk kinyíltak az érkező művészeknek: jeleket helyeztek el, bútorokat rendeztek át, és ide-oda szállítottak mindenfélét. Később, éjszaka, a chill-out partyn rájöttem, hogy mi miatt is volt ez az előkészület. Olyan hangulata volt az egésznek, mint egy nagy családi találkozó. A helyi lakosok találkoztak új résztvevőkkel és olyan újra visszatérő művészekkel, akik szinte szülőfalujuknak vallják Ceredet. A művésztelepre immár több alkalommal meghívott alkotók rengeteg ajándékot hoztak magukkal és sok történetet is, amit velünk, újoncokkal egyből meg is osztottak. A kiváló hangulatú party késő éjszakába nyúlt érdekes beszélgetésekkel, amikor egy váratlan nyári zápor mindenkit még szorosabb összehúzódásra kényszerített, még meghittebbé téve a légkört. Másnap néhány újonnan érkezett művészt kísérhettem el, amint feladatukat végezték, aztán pedig többféle kiránduláson vettem részt. Felfedezhettem a környéket: vásároltam mézet Sándortól, a helyi termelőtől, akinek a kertjében méhkaptárok sorakoznak, majd egy erős kávé után meglátogathattam Vilit, az antikgyűjtőt és kereskedőt, akinek a tájházát csodálhattam meg a szomszédos szlovák faluban. A művésztelep a huszadik évében van – szinte már történelem, és ez az egész faluban számos helyen visszatükröződik. Az egy-egy művésztelepen részt vevők nyomot hagytak maguk után az épületeken is, de birtokba vették és átalakították természeti környezetet is. A mindenhol megjelenő műalkotások spektruma inspiráló és mutatja az elköteleződést a kreativitás szabadsága mellett.
