PROTOTÍPIA – 2011

Művésztelep – 2011

 

ivana-slavikova-slo-after-rs-201-18x15cmx110-pieces-installation-plasma-fire-metal

Ivana Slavikova (Slo) After RS. 2012. 18x15cm,x110 pieces, installation, plasma fire, metal

 

Kedves vendégeink,

szoke-erika-mamma-i-slo-2012-maratott-nyaklemez-42-x-30-cm

Szöke Erika, Mamma I. (Slo) 2012, milled plastic plate, 42 x 30 cm

nagy tisztelettel köszöntjük Önöket ebben az elvont térben, amely nagyszerű keretet ad a műtárgyak és csak azok szemlélésére a külvilág totális kizárásával: azaz, hogy a falakon ablakok nincsenek, amik egyfelől elvennék a művek elől a folyómétereket, valamint a művek ablakainak távlatát egy szokásosabb, bár szintén nagyon kedves távlattal meg-megzavarnák. Így a fölülről jövő fények adnak díjnyertes műtárgyszemlélőteret. Itt hangsúlyosan nem az egyes művek világaira irányulhat azonban figyelmünk kizárólag, lévén ez a műfajilag, műnemeiben és problémafölvetéseiben is tarka tárlat azért gyűlt itt össze, hogy közösséget jelentsen; az autonóm világok túlmutathatnak önmagukon. A vezérgondolat, ami egy csoportos – és tisztességes egyes figyelmek füzére által megnyithatatlan – kiállításon az indokát adja a művészek egyszerre történő megjelenésének, általában egy vagy néhány személy által kitalált ötlet, azaz tematikus csoportos kiállítás. Itt ne értsük félre mindezt a cím jelezte irányban: igaz ugyan, hogy a Prototípia, mint jelen esetre kitalált, új szó egy szellemi kihívás lehetőségét adta meg a résztvevőknek, azonban a ceredi művésztelep esetében nem célszerű azt gondolnunk, hogy megtudtunk valami kikerülhetetlent, pusztán ilyen absztrakciók mentén. Ez az új szó egyébiránt nem mást fed, mint hogy fotografikus kiindulásból készült, már más médiumokat is alkalmazó művek ezek, amelyek mindegyikének létezik prototípusa – a kiinduló fénykép –, azonban e sokszorosítható képekből egyedi művek teremtek. A sokszorosításhoz való ilyetén viszony mintegy inverze lesz a mechanikusan sokszorosított képeknek, talán ezért indokolt az új kifejezés.

szoke-erika-slo-mamma-iii-2012-maratott-nyaklemez-42-x-30-cm

Szöke Erika (Slo), Mamma III. 2012, maratott nyáklemez, 42 x 30 cm

Ami meglátásom szerint a valódi üzenete e kiállításnak, az a már általam említett akarat, hogy közösséget jelentsen. A posztkoloniális elméleteket meghaladva bár, de törve nem, fölfedezhetjük, hogy a centrum és a periféria értelmüket vesztették, illetve földrajzilag már kezd nem megragadható lenni, hogy valójában hol is vagyunk, hiszen a fizikai tér van háttérbe szorulóban. Mintha a Daniel Kehlmann által megírt valóságban volnánk, amely így szól: „Ez a képek, a ritmikus lárma és a misztikus révedezés kora az örök jelenben – a technika hatalma révén valóra vált vallási eszmény.” Vonatkozik ez akár egy olyan közösségi élményre, ahol valójában egyedül vagyunk – egy techno partiban például –, de főleg vonatkozik a magányában bolyongó emberre, vagyis kevésbé vonatkozik egy közösségre. A tér háttérbe szorul tehát, s annak rovására az emberi kapcsolatok hálózata lesz dominánssá. A leírások alapján úgy képzelhetjük el Ceredet, hogy messze az átmenő útvonalaktól, amik mentén az is közlekedik, akivel nem akarunk találkozni, a perifériák perifériáján meghallhatjuk a ritmikus lárma helyett a ritmikus létet. Itt több dologról van szó.

 

 

szoke-erika-slo-mamma-ii-2012-maratott-nyaklemez-42-x-30-cm

 Szöke Erika (Slo) , Mamma II. 2012, maratott nyáklemez, 42 x 30 cm

Zebegényben tapasztaltam, hogy ott, már túl a Visegrádi hegyeken, valahogyan nem hallatszik Budapest. Továbbmenve: Pécsett bármi történhet, azt sem hallani Budapesten. Berlin nagyon könnyedén figyel Moszkvára és minderről Amszterdamban hipp-hopp tudnak. Végül pedig ami a Gellérthegy déli oldalán zajlik, az sem mondható már belvárosinak. Valahogy a hegyek fogják és benyelik a civilizáció hullámait. Nemrég óta tudjuk, hogy a Föld egy kondenzátor, azaz régóta sejtette meg Tesla, bár csak a közelmúltban mérték meg a rezgésszámát, ez a Schumann-frekvencia. Ezt, amióta mesterségesen berezegtetik az űrhajósoknak, azóta nem hülyülnek meg. Lehet, hogy Cereden is – lévén bizonyára csekélyke ott az elektroszmog – hallhatóbb a Schumann-állandó; de az is lehet, hogy ott annyira nincs egyebet csinálni, csak egymásra figyelni, hogy ebben rejlik az ereje.

Tekintsék meg a szomszéd kiállítótérben a történelmi térképeken Ceredet! Ide-oda pakolgatták, amikor határokat huzigáltak. Vonzó. Ezelőtt tizenhét évvel leltek rá a hely varázsára az alapítók, és a hátrányok hátrányából azóta előnyt kovácsolnak. Az egymásra figyelés élménye nem okvetlenül üt át az itt bemutatott képeken, hiszen az az életnek szól, arról, hogy akár egész Európa elfér a Mammon háta mögötti faluban. Hol kicsi a világ?

Reggeltől estig.

 

Elhangzott a XVI. Ceredi Művésztelep kiállításmegnyitóján, a salgótarjáni Történeti Múzeumban, 2012. április 13-án

 

paksi-endre-lehel

Lehel Endre Paksi művészettörténész

 

 

 

 

 

 

 

Galéria

This post is also available in: angol