HIÁNYGENERÁCIÓ – 2014

Művésztelep – 2014

Ute Deutz (D) Hiány I. 2014.papír, fa, különböző méret

Cered. Bevallom meg kellett néznem a térképen, hol van. Egy kis falu a Szlovák határnál, néhány kilométerre Salgótarjántól. Buszra szálltam, s mint egy igazi turista, elindultam az ismeretlenbe. A pályaudvaron várt rám meghívóm, a házigazda, Fürjesi Csaba.  Autóval kanyarogtunk a békés, lankás hegyi úton, míg meg nem érkeztünk úti célunkhoz.

Kun Cecília (H) Cím nélkül I. 2014. 35x25cm, varrott vászon, fotó

Tényleg egy kis falu. Csendes, rendezett, talán három utcája van mindössze, s a végében, szinte észrevehetetlenül, a határt jelző tábla. A szembejövők, zömmel idős emberek, hangosan, udvariasan köszönnek, ahogy illik, és tudják, hogy a telephez tartozol, amit kérdésükkel meg is erősítenek: „Ugye a telepen tetszik lenni? A művésztelepen?” Mert idejövetelem célja, túl a szívélyes meghíváson az, hogy részese legyek egy majdnem húsz éve töretlenül működő művésztelep munkájának. A falu közepén hatalmas, árnyas fák tövében, a patak partján, három szomszédos porta fogadja a népes, különböző országokból meghívott művészeket. A központi épület a „telep” szíve, Kun Cili birodalma. 1996-ban festőművész férjével, Sánta Lászlóval és a fiatal, agilis, szintén festő Fürjesi Csabával álmodták meg ide ezt az idilli közösségi teret. Életre hívták és heroikus, küzdelmes munkával azóta is fenntartják. 1999-ben – milyen jó szám – már hat ország alkotóit láthatták vendégül. 2006-tól konkrét témák feldolgozását kérik a résztvevőktől. Ceredet állítják a megfigyelés középpontjába. A témák kifogyhatatlanok, önmagukért beszélnek.

Csak néhány közülük, a Vászon, a Fa, a Tiszta szoba, a Medve kultusz, a Használaton kívüli tárgyak, persze mindez a faluból, megannyi megfigyelésre adva lehetőséget.

Christoph Eckelt (D) – Hiánygeneráció II., 2014. 50x70cm, fotó

Idén a Hiánygeneráció a téma. Remek ötlet! Be kell járni a falut, szinte szociológusi szemmel felmérni és megismerni az itt élőket. Kik ők? Hányan vannak? Kik hiányoznak és miért? Hogyan él egymás mellett magyar és roma? Egyáltalán, hogyan élnek? Mit tesznek? Aztán mindezt megemésztve a válaszokat átfordítani a képzőművészet nyelvére, alkotásokat hozni létre. Izgalmas kihívás!

 Fürjesi Csaba (H) Hiánygeneráció, 2015. 150×180 cm, olaj, vászon

Fürjesi Csaba, a plein-air művészeti vezetője, méretes festményeken örökíti meg a falu családjait, tisztaszobájuk hengermintás tapétája előtt, mereven pózolva, statikus mozdulatlanságban. A képen szembenéző fiatalabbak már a hiánygeneráció tagjai. Ugyancsak helyi arcokat fest ikonosztázszerű egymás mellé sorolással, a lengyel Katarzyna Karpowicz, némi szakralitást adva így művének. A német Ute Deutz bejárva a falut, számba veszi az eladó házak sorát. Pontos másolatot készít róluk és a maketteket egy terepasztalon, szoboregyüttessé komponálja. A felismerés fájdalmas! A munka líraian interpretálja a jelenséget és a benne rejlő feszültség monumentalitást kölcsönöz a műnek.

 

Jozef Suchoza (Sk) Hiánygeneráció 2014. interaktív installáciü – részlet-

Palik Eszter, hogy a népes magyar résztvevőkből önkényesen kiemeljem, a telep szomszédságában lévő elhagyott, romos csirkeólat választja munkája otthonául. A misztikusan megvilágított tojásembriók a teremtés csodáját, a születést és annak felfoghatatlanságát, valamint a bennünk rejlő elmúlást szimbolizálják. Jozef Suchoža (Szlovákia) a szinte minden évben visszajáró művész installációja nemcsak méretei, de koncepciójának sokrétűsége okán is kiemelendő. Suchoza a művésztelep grafikai műtermét lakja be áttetsző figuráival. A lebegő vagy akasztott (?) kapucnis tömeg, itt-ott belülről megvilágítva, elsőként teatralitásával érinti meg a nézőt. De aztán továbbgondolásra ösztönöz. Kik ők? Anonim alakok. Itt vannak, de mégsem. Szembenézünk velük, de arctalanok. Üresek, de mozdulatainktól megmozdulnak. Sejtelmesen félelmetesek, vagy sem? Szépek? Nem is emberek. Vagy mégis? Értünk jöttek, hogy elvigyenek? Nem tudom. A hiányt kézzelfoghatóan érzem. Ilyen Cered. Egy békés Nógrád megyei falu, 1116 lakossal, egy művészteleppel, ahol 19 éve komoly „feltáró” munka folyik. Örülök, hogy belenézhettem.

 

Jerger Krisztina művészettörténész

 

 

 

 

 

 

 

 

Galéria

 

 

 

This post is also available in: angol