TISZTASZOBA – 2010

Művésztelep – 2010

 

Sara Berti (IT) Irén világa, 2010, projektor installáció

 

The Clean Room as a Work of Art

A 15. ceredi művésztelep tisztaszobái elvarázsolnak gazdagságukkal. De nem a szó hagyományos értelmében, hiszen nem varázslatos méretű kincsek felhalmozásáról van itt szó. Sokkal inkább azoknak a jelentésrétegeknek a gazdagságáról, amiket az itt látható művek magukban foglalnak.

Sánta László (H) Összegzés, 2010, installáció

Vehetjük először is önmagában a tisztaszobát. Ha rágondolunk, rögtön visszarepülünk a múlt mélyére. Abba a korba, amikor még eredeti funkciójukban éltek ezek a funkció nélküli helyiségek. Másodszor, ez az eredeti nemes hagyomány az évek során átalakult, a szobákat egyre inkább használatba vették, megtartva azonban a tiszta, átgondolt és egyszerű berendezési formát. Harmadik rétegként, a művésztelepre érkező alkotók ezekből a szobákból választhatták ki azokat a helyszíneket, ahol dolgozni akartak. Pontosabban szólva nem „ahol”, hanem „amin”. Hiszen nem pusztán a hely kellett nekik, hanem az a transzcendens erő, a szinte kézzelfoghatóan érezhető hagyomány, ami ezekben a szobákban megtestesült és fennmaradt. Ennek a történelmi súlyú nemes hagyománynak a megdolgozása történt a művésztelep napjai alatt. Az alkotók az itt és ide készített, ún. helyspecifikus installációkkal a teret saját művükké alakították. Negyedik rétegként pedig, a program végén két művészkolléga továbbalakította a művet, azzal, hogy lefotózták az elkészült szobákat. Ezzel az egyébként mozdíthatatlan művek mozdíthatóvá, kiállíthatóvá és más számára is élvezhetővé váltak. A kiállított fényképek tehát nem csupán fotóként, hanem dokumentumként is értelmezhetőek. Egy átalakult formában továbbélt hagyomány kortárs művészek általi feldolgozásának dokumentációjaként. Egyedülálló tehát a ceredi művésztelep 15. jubileumának programja és a végső művek is.

Kalmár István – Sinkó István (H) Tisztaszoba, 2010, festmény installáció

Ugyanakkor ne feledkezzünk meg arról sem, hogy ma már önmagában az is egyedülálló, hogy egy művésztelep vagy bármilyen kulturális kezdeményezés megér tizenöt évet. Távol a főváros zajától vagy nagy művészeti központok sürgés-forgásától. Ez viszont nem elszakadást vagy kiesést jelent, hanem lehetőséget az elmélyült munkára, aminek, mint látjuk, megvan a jutalma is. A vidék csendje ösztönző és a művészek bátran éltek a lehetőséggel, ezzel is igazolva azoknak a várakozását és reményét, akik bizalmat adtak a kezdeményezésnek és akik anyagilag vagy más módon támogatták a programot. Az elmélyült munka tehát meghozta a gyümölcsét. Nincs is más hátra, mint, hogy immáron közösen takarítsuk be a termést, és együtt élvezzük tovább a műveket.

 

Zoltán Somhegyi művészettörténész

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Gallery

 

This post is also available in: angol